FELFEDEZŐ TÚRA A PÁDISON
2023. május 5-7-ig a Pádis-fennsík környékét fedeztük fel egy kis csapattal. A Bihar-hegység egyre kedveltebb turistacélpont, és ez nem véletlen, mert a terület Erdély és Románia egyik legkülönlegesebb karsztvidéke.
Szegedről indulva a Hódmezővásárhely-Orosháza-Békéscsaba-Sarkad útvonalon keresztül a méhkeréki határátkelő után Nagyszalontán álltunk meg. A határátkelés során gyors személyi igazolvány ellenőrzés, majd fennakadás és várakozás nélkül haladhattunk tovább. Nagyszalontán Lidl és benzinkút is van, ráadásul egymás mellett. Itt lehet feltölteni a tartalékokat ha szükséges. Csak úgy viszonyításként leírom, hogy az élelmiszerárak kb. ugyanott vannak, mint Szegeden, (van ami olcsóbb van, ami ugyanolyan árban van) de pl. tankolni megéri Nagyszalontán, mert 6,47 lej volt a benzin liter ára, ami 490 ft körül mozog. A pénzváltást viszont mindenképpen érdemes a határ innenső oldalán intézni, a váltási árfolyamok lejenként 30-40 ft-al is rosszabbak lehetnek Romániában.
A román oldalon Nagyszalonta-Tenke-Pusztahollód-Biharpoklos-Belényes-Vasaskőfalva felé mentünk, mert a google térképe alapján ez a legrövidebb és leggyorsabb útvonal, azonban hamar rájöttünk, hogy ha inkább a 709a jelzésű utat választjuk, akkor jobban jártunk volna. Vagyis Árpád-Petegd-Biharpoklos felé (a hazaúton egyébként erre jöttünk és majd 1 órával gyorsabbnak bizonyult). Hogy miért? A román útépítési szokások merőben mások, mint amit hazánkban megszoktunk…
Délután kettő körül érkeztünk meg a Pádis-fennsíkon lévő szállásunkra a Popas Turistic Padis faházaihoz. A faházak mellett egy központi épületben volt az étkező, ahol napi háromszori étkezésre volt lehetőség. Az étel nálam „jó”-ra vizsgázott, de a „kitűnő” minősítésért még azért lenne mit tenni. Tisztaság, fűtés, ágyak rendben. Vendéglátó normális, kevés magyar és angol tudással, ami éppen elég ahhoz, hogy mindenki nyugodtan tölthesse az idejét. Azért a második nap estéjén előkerült egy kis kóstoló pálinka és a harmadik napon a búcsúzás is szívélyesre sikerült.
A Pádis és környéke lenyűgöző mesevilág. A hatalmas fenyők és a puha gyep sötét és világoszöld árnyalatai közé, most a tavaszi virágok – főként a Krókusz – színei vegyültek. Sok helyen hófoltos volt a táj. A túranapunkon szerencsére derült időnk volt és bár a Bihar Erdély legcsapadékosabb területe, szombaton napközben egy csepp eső sem esett és kellemes 14-18 fokban tudtunk kirándulni.
A Pádist elhagyva füves réteken, patakparton haladtunk hatalmasra nőtt fenyőfák között, majd az erdőbe beérve meredeken lejtő turistaúton kb. 1 óra alatt leértünk a varázslatos Ponor rétre. A napsütötte mezőn keresztülhaladó patak, a pázsit minőségű élénkzöld fű és a nyáj a pásztorokkal és kutyákkal igazán szívmelengető élményt adott. Rendkívüli érzés a Ponor réten időzni és magunkba szívni a terület hangulatát. A rét csaknem érintetlen de egyben jól példázza a természet-állat-ember harmonikus együttélését is. A patak a nyílt tér túlsó oldalán egy víznyelőben tűnik el a karsztvidék mélységeiben.
A Ponor rétet elhagyva a Csodavár még egy órányira van, ahová fenyveserdőn keresztül lehet eljutni, először fölfelé aztán majd lefelé haladva. A lefelé haladás itt azért próbára teszi a térdeket, valamint gyakorlott túrázó is jól teszi ha a lába elé néz, hiszen gyökerekkel és csúszós kövekkel erősen tűzdelt a talaj. A Csodavár egész Európa egyik leggrandiózusabb karsztjelensége. Az 1,7 km-es barlangrendszer „kapuja” majd 80 méter magas. A sziklafal és a lezúduló patak mellett az ember eltörpülni látszik a természet erejével szemben. A barlangszakasz látogatása képzett vezetővel és megfelelő felszereléssel lehetséges, így mi csak kívülről csodáltuk meg a képződményt. Odalent azonban már látszott a földmély ásító szája, amely ködös hideget lehelt. Megindító a látvány.
A területet ugyanazon az úton hagytuk el, majd becsatlakoztunk a Glavoj rét felé vezető turistaútra. Itt több magyar ajkú csoporttal is találkoztunk és a rétről fél óra pihenés után indultunk tovább. A Glavoj réten engedélyezett a sátrazás, de több tűzrakóhely is kialakításra került, lehetséges vizet tölteni és több kunyhóban meleg ételt is árulnak. A rét csakugyan lenyűgöző bár elég forgalmas, hiszen itt találkozik össze a túrázók többsége. Ez a hely autóval is megközelíthető.
Innét a Boga-kőt vettük célba, ahová másfél óra után értünk fel viszonylag könnyed sétával. A kilátás miatt mindenképpen érdemes betervezni a körtúrába ezt a megállóhelyet, hiszen innét és az idevezető útról is több irányba lélegzetelállító látvány nyílik. A fölfelé vezető úton rálátni a Nagy-Bihar csúcsára, föntről a Mezőhavas a Boga völgye és a környező hegyvonulatokkal taglalt vidék köti le a szemünket. Óriási élmény!
A Pádisra délután 17:15-re érkeztünk vissza, úgy hogy reggel 9:00-kor indultunk. A 8 órás túrát kényelmesen, több helyen megállva és elidőzve tettük meg. Az út során inkább a flóra szerelmesei találhattak érdekességeket, mivel az állatvilág elkerüli a turistautakat. A Boga-kő felé vezető tanösvény tanúsága szerint őz, szarvas, farkas, borz, nyest, hiúz és medve is járja a vidéket, de mi ezekből egyiket sem láttuk, viszont a nem említett mókust és szalamandrát többször is.
Biztosan visszatérünk a Biharba hiszen még sok a felfedeznivaló itt.
Ha csatlakoznál keress minket bátran és megbeszélés alapján megszervezzük az utat!